01. Remény napja

Kinyitni a szemedet és elképzelni az új iskolai évedet. Egy borzalmas évet, ahol mindenki csak rólad beszél és a történtekről. A történtekről ami egy olyan fájdalmas érzés volt, amit még eddigi életembe nem éreztem. Egész nyáron pszichiáterhez jártam. Nem bírtam elviselni a történteket ami 2013. augusztus 19. én történt. Az a nap volt az egyik legborzalmasabb napom. Fájdalmas visszagondolni, de mindenről ők jutnak eszembe.Bárhová nézek bevillan egy kép róluk, mikor még itt voltak mellettem. Próbálok mindig őszintén mosolyogni másokra, de nem sikerül. A  műmosolyt is nehezen tudom az arcomra mázolni. Nem szeretem, ha az emberek sajnálnak. Erősnek kell maradnom a múlt miatt is. Nem szeretnék több könnyt elejteni. Nem szeretnék újra gyenge lenni. Senki nem tudhatja meg hogy, hogy érzek. Még nagyiék se. Aggódnának miattam, mintha most nem aggódnának.
- Wendy gyere reggelizni. -  nyitott be nagyi - Nem sokára indulnod kell. - enyhén rám mosolygott és bezárta az ajtót
Felültem az ágyon és sóhajtottam.  Kimásztam az ágyból és célba vettem a fürdőszobát. Megnyitottam a csapot és bő vízzel megmostam az arcomat. Belenéztem a tükörbe és elgondolkodtam.
- Ha valami történik ebben az évben is. Én nem fogom tudni elviselni. - sóajtózás közben elővettem a fogkefémet és nyomtam rá fogkrémet. Amilyen lassan csak tudtam úgy mostam fogat. Nem szeretnék iskolába menni. Mindenki megbámulna és a hátam mögött beszélnének ki.Ki mentem a fürdőből és átmentem a gardróbba. Egy próbababára ki volt készítve a ruhám. Az a szerencsém, hogy nagyi mindig előkészíti az öltözékemet. Imádja ezt csinálni és én is szeretem, hogy nem nekem kell hajnalok hajnalán  pólót gatyához, vagy gatyát pólóhoz választani. Viszont nagyi ízlése elegáns. Én hozzá képest ízlésficamos vagyok. Felvettem a ruhát és elsétáltam az ablakomhoz. Kinéztem rajta és láttam egy költöztetős autót. Új szomszéd.  Nem tudom, hogy most ennek örülnöm kellene. Ha találkozom a szomszédaimmal akkor sajnálni kezdenek, amit én gyűlölök. Lementem a konyhába, ahol már a nagyszüleim reggeliztek.Nagyapa egy újságot olvasott, nagyi pedig gyümölcsöket tett a joghurtjára. Leültem a helyemre, ahová már ki volt készítve a reggelim.
- Jól aludtál kincsem? - tette le nagyapa a kezéből az újságot 
- Igen. - néztem a reggelimre. Nincs étvágyam. Túl szeretnék végre jutni ezen a napon.
- Siess, mert indulnod kell. - sürgetett nagyi
- Akkor megyek is. - álltam fel az asztaltól
- Nem reggelizel? - nézett rám értetlenül 
- Nincs étvágyam.- elfordultam és kisétáltam a házból. Ránéztem a telefonomra.  Még időben vagyok. Lassan kisétáltam a házból és elsétáltam  garázshoz. Bementem és felkapcsoltam a villanyt, de bár ne tettem volna, mert újra visszaemlékeztem. Itt csókolt meg engem először Curtis. Nem a legromantikusabb hely volt, de itt senki nem zavart minket. És igazság szerint elég izgalmas volt az első csókunk.

Hazajöttünk a nyaralásból. Több hétig voltunk Európában. Beparkoltunk a garázsba és  George ott várt minket, hogy bevihesse a bőröndjeinket. Én egy kicsit tovább maradtam a garázsba, mert kerestem a karkötőmet az autóban, mert nem találtam magamon. És akkor meghallottam valami csörgést. Nagyon féltem és megpróbáltam minnél halkabb lenni. Újra meghallottam a csörgést és elkezdtem futni az ajtóhoz, de valaki megragadta a vállamat és visszahúzott. Becsuktam a szememet a félelemtől és már csak azt éreztem, hogy valaki szája az én számra tapadt. Ismerős volt az illata ezért kinyitottam a szememet. Curtist láttam. Lassan elhajolt tőlem és rám mosolygott.
- Nagyon hiányoztál Wen. - nem értettem semmit. Nem tudtam, hogy miért csókolt meg. Azt hittem, hogy nem érez nálam többet, mint barátság. Azt hittem, hogy ez csak egyoldalú szerelem.  - Soha többé ne tűnj el ilyen sokáig! - közelebb lépet hozzám és megölelt - Még fel se hívtál. Tudod mennyire aggódtam? 
- Sajnálom. - vissza öleltem őt, mire erősebben szorított magához

 Elvettem a kulcsot a helyéről és a kocsimhoz mentem. Beültem és megnyomtam a kulcson egy gombot, hogy felnyitódjon a garázsajtó.  Bekapcsoltam a rádiót és beindítottam az autót. Vártam, hogy elindulhassak. Közben elgondolkodtam az iskolán. Ha belépek mit fognak mondani? Talán már mernek velem barátkozni? Remélem. Kigurultam a garázsból és rámentem az útra. Elvezettem az iskolához és kerestem egy üres parkolót ahová beparkolhatok. Megállítottam az autót. A kormányra tettem a két kezemet és vettem egy nagy levegőt.
- Ki fogod bírni. Nem fog semmi történni. - biztattam magam 
Kiszálltam az autóból és éreztem mindenki tekintetét magamon. Megpróbáltam úgy bemenni az iskolába, mintha nem venném észre, hogy ők rólam beszélnek."Megérkezett a halál királynő" vagy " minek jött iskolába a királynő? Megint meg fog halni valaki miatta?"  Utálom, hogy ezeket mondják. Sose bírják abba hagyni? Fogalmuk sincs róla, hogy nekem ez mennyire fáj? Próbálom elfelejteni, de nem tudom. Talán nem akarom. Még én se tudom. Végig mentem a folyosón és bementem a régi terembe. Leültem a régi helyemre, ahol még Scarlettel ültem. Innen néztem mindig Curtist, ahogy elkésik az óráról. Mindig vicces volt, ahogy  kétségbeesetten rohan be az iskolába.  Elkalandoztak a gondolataimban  és a tanár ajtó csapása térített vissza.
- Gyerekek. Ma egy új diák érkezett az iskolánkba. - mutatott maga mellé. Nem néztem rá, mert nem nagyon érdekelt az új diákt. Biztos ő is rólam fog majd beszélni. Inkább csak tovább nézegettem ki az ablakon. - Kérem mutatkozzon be és mondjon magáról néhány szót. 
- Sziasztok.  James Hayes vagyok, de jobban szeretem, ha Hayesnek szólítanak.   Torontóból jöttem.  Van valami kérdésetek? - oda se néztem hogy, hogy néz ki
Biztos voltam, hogy jól, mert az osztályban a lányok megrohamozták a kérdésekkel. Próbáltam nem figyelni rá. Ment is addig, míg le nem ült mögém. Lett volna hely máshol is. Most akkor innen fogja mondani ezeket?  
- Akkor gyerekek. Kinek milyen volt... - kinyitódott az ajtó és lihegve lépett be rajta Amber 
- Nagyon sajnálom a késés miatt. - nézett rá bociszemekkel.Biztos nem akart már az első nap az igazgatónál kikötni. 
-Rendben. Üljön le kérem. - ült le a helyére az osztályfőnök is
Amber a neki legmegfelelőbb helyet választotta ki. Az előttem ülő padba ült szerencsémre. Igen. Mögöttem és előttem senki nem ült. Tartották az 1 métert távolságot. Néztem, ahogy leül elém Amber és rám mosolyog.
- Szia. - ült le és felém fordult 
- Szia. - elfordultam és újra kinéztem az ablakon 

***

-Ennyi volt mára. Holnap már rendes tanítást. Még élvezzék ki ezt az utolsó napot. - mondta a tanár és kisétált az ajtón. Én is így tettem és amilyen gyorsan csak tudtam kisétáltam az iskolából. Sajnos a parkolóba, mikor már majdnem az autómnál voltam utánam szólt valaki. 

- Hé. Várj. - ordított utánam valaki. Megfordultam és egy ismeretlen fiúval találtam szembe magam.

- Te ki vagy? - kérdeztem értetlenül, mert nem tudtam, hogy mit akar tőlem. Az iskolában senki nem áll szóba velem, kivéve csak a tanári kar és Amber. Ambernek nem tudok örülni.  

- Az új osztálytársad. - mosolygott rám. Milyen rég mosolygott rám utoljára egy velem egykorú ember.

- Oh... Jake? - egy kicsit oldalra billentettem a fejemet 

- Nem. James Hayes. - nevetett - Megtudhatom a te nevedet? - én nevemet? Én itt a földbe tudtam volna gyökerezni. Már rég nem kérdezték meg a nevemet, mert mindenki tudta. Mindenki tudott rólam mindent. 

- Wendy Collins. - egy kis mosolyt varázsoltam a számra - Most mennem kell. - az autóhoz sétáltam 
- Holnap találkozunk Wendy Collins. - nem fordultam meg csak beszálltam a kocsiba
El kellett volna köszönnöm. "Szia"  vagy " csákó". Udvariatlan voltam nagyon! Megértem, ha most már megvan a véleménye rólam.  Elindultam hazafelé és már alig vártam, hogy otthon legyek. Kicsit fel vagyok dobva emiatt a James miatt.  Nem hittem volna, hogy valakivel az iskolából fogok tudni beszélni "normálisan". Remélem ő nem lesz olyan mint a többi. Remélem nem fog hinni a pletykáknak. A gondolataim kíséretével haza érkeztem. A költöztetős autó még mindig ott állt.  Leparkoltam a garázsba és átsétáltam a szomszédba. Nyitva volt az ajtó és egy költöztetőt se láttam. 
- Hello. - álltam még mindig az ajtónál
Egy nő kinézett az egyik szobából és mosolyogva jött felém.
- Szia.
- Wendy vagyok a szomszédból. - nyújtottam kezet
- Én Elizabeth. Örülök, hogy megismertelek. - elfogadta és kezet fogott velem
- Én is, de hol vannak a költöztetők? - néztem rá értetlenül 
- Elmentek. Lusta népség. - nevetett
Akkor ő pakol egyedül? Mert a férjét nem látom, ha van. Segíteni szeretnék neki.
-  Nem baj, ha segítenék? 
- Örülnék neki. - enyhén elmosolyodott
Sajnálom, hogy egyedül kell ezt csinálnia. Biztos nehéz lehet egyedül cipekedni. 
Elsétáltunk az autóhoz és kinyitotta a hátsó két ajtót. Még a bútorok is ott voltak. Ezt hogy fogja bevinni?
- Nem sokára jön a fiam és beviszem azokat. - mutatott a kanapéra  - Valamit szedj fel és hozd be.
Felvettem egy dobozt amire azt volt írva, hogy könyvek és bevittem.  Betettem egy szobába és visszamentem egy másikért. Ez így ment 1 óráig, mikor a konyhába vittem az utolsó dobozt.  Teljesen ki voltam merülve. Nagyon sok dobozt cipeltem. Elizabeth a másik szobában volt.  Kíváncsiságból belenéztem a dobozba.  Poharak voltak és egy kép. A képen Elizabeth, a férje és a gyereke volt rajta.  A férje katonai egyenruhámban volt.
- Ez a kép 10 éves. - jött be  a konyhába  - Nagyon értékes a számomra. - sétált oda hozzám 
- Nagyon sajnálom, hogy hozzá nyúltam. - raktam le az asztalra
- Semmi baj. - vette a kezébe a képet - Ezen a napon láttuk utoljára a férjemet.  
- Katona volt?
- Igen. - sírni tudnék mosolyt vett fel az arcára. Ismerős volt nekem ez nagyon!  Elmosolyodik fájdalmába. Borzalmas érzés. Velem naponta történik ez meg. Nehezen tudom én is átvészelni ezt az érzést. Legszívesebben dühöngnék, de nem tehetem. 1 éve már. Lassan tovább kéne lépnem, ha menne és akarnám. Csak sajnos nem akarom. Halottam egy ajtó becsapódást.
- Megjött a fiam.  - hallani lehetett, hogy felsétál a lépcsőn - Nagyon szépen köszönöm a segítségedet. - mosolygott 
- Szívesen. Ha kell még valami segítség akkor nyugodtan jöjjön át. Szívesen várjuk. - mosolyogtam és kisétáltam a hátsó ajtón. Kíváncsi vagyok a fiára. Elizabeth nagyon kedves, akkor biztos ő is kedves. Egyszer megismerném.  
Átsétáltam a mi házunkhoz. Bementem az ajtón és a konyhába sétáltam. Nagyival találtam szembe magam, aki  főzött.
- Szia. Mi lesz az ebéd? - oda sétáltam a hűtőhöz 
- Ne kérdezd. Még én se tudom a nevét. Talán inkább rendelünk kéne, mert ezt nem fogjuk tudni megenni. - sétált a telefonhoz 
- Találkoztál a szomszéddal? - kivettem egy joghurtot és egy kanálért is nyúltam közben 
- Új szomszéd? Nem tudtam. - sóhajtott - Ez a hetem nagyon zsúfolt már. Elfelejtettem ilyenekre figyelni. Már ma hívtak, hogy be kell mennem az üzletbe, mert már több megrendelésünk is van. Közben egy emberünk elment. Felfordulás van. Megbeszélést is tartunk 1 órától. - ránéztem a telefonomra 
- Nem sokára 1 óra. - indultam ki a kertbe 
-Nem igaz! - száguldott ki a konyhából 
Nem értem , hogy miért van kiakadva késése miatt. Az ő üzlete és ő a főnök. Sose értem meg nagyit. Mondjuk ilyennek már nagyon rég láttam. Eddig mindig nyugis volt, főzött és azokat meglehetett enni, de most pörög  nagyi létére.  Visszamentem a konyhába és kidobtam a joghurtot és a kanalat a csapba tettem. Felsétáltam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Halálra unom az agyam. Bárcsak itt lennének Scarlették, akkor biztos valami nagyon nagy baromságot kitalálna az unalom eltávolítása miatt. Most viszont semmi. Még is mit csinálhatnék? A táncra is csak holnap lehet beiratkozni.  Talán kimegyek a kertbe úszni. Átöltöztetem bikinibe és lesétáltam a lépcsőn. A lépcső alján nagyapa tekintetével találtam szembe magam. 
-Mész ki úszni?
-Úgy látszik. - sétáltam oda mellé - Mész valahova?
-Igen. Dolgom van, de nem sokára jövök. - megpuszilta a homlokomat és elsétált tőlem 
Kisétáltam a medencéhez és elvettem a gumimatracot és betettem a vízbe. Azután belesétáltam a vízbe és próbálkoztam felülni rá. Többször is beleborultam a vízbe, de a végén sikerült felülnöm rá és lefeküdnöm. A  tiszta égbe mélyültem bele. Szeretem nézni az eget, a felhőket hasonlítani a dolgokhoz, vagy este csillagokat nézni. Becsuktam a szememet és élveztem a meleg időt. 

***

Léptekre ébredtem fel. Leszálltam a matracról és kiraktam majd kisétáltam a medencéből.  Elindultam a léptek irányába.  Nem láttam senki, de még mindig halottam a lépteket. A házban sötétség volt. Akkor ez nem nagyiék lehetnek. Most abba maradtak a lépések. Ez még is ki lehet? Vissza sétáltam a kertvégébe a medencéhez. Senkit nem láttam. Biztos hallucináltam. Visszafordultam és visszasétáltam. Újra hallottam a lépteket.  Elkezdtem kapkodni a lépéseimet. Már a kilincsen volt a kezem, mikor az a valaki mögém lépett. A szívverésem feltöbbszöröződött.

- Wendy? - meglepetten ejtette ki a  nevemet. Megfordultam és Jamessel találtam szembe magam. Honnan tudja hol lakok? Követet?

- Honnan tudod hol lakunk?Követtél? - néztem rá komoran 

- Nem. - nevetett -  Most költöztünk a szomszédba. - mosolygott rám

- Elizabeth az anyukád? - bólintott - Miért jöttél át? 

- Zseblámpát szerettem volna kérni. Még nem kötötték be az áramot. - még mindig mosolyog. Sose szakad le róla a mosoly? 

- Gyere. - kinyitottam az atót és felkapcsoltam a villanyt. Besétáltunk a konyhába. - Két zseblámpa kell? - húzogattam ki a fiókokat 

- Igen. - éreztem a tekintetét magamon - Miért voltál ilyen sokáig a medencében ? 

- Elaludtam. - bingó. Kivettem a zseblámpákat és átnyújtottam neki - Itt vannak. - néztem a  szemeibe 

- Köszönöm. - elvette - És köszönöm, hogy segítettél anyukámnak. - vigyorgott rám 

- Szívesen segítettem neki. - indultam ki a konyhából a bejárati ajtóhoz sétálva. Ő a nyomomban volt és még mindig rajtam volt a tekintete. Miért nem nézi inkább a házat? Ha eljönnek hozzánk akkor inkább a házat nézik. 

- Holnap visszahozom neked. - kinyitottam az ajtót - Akkor hát szia. Szép álmokat. - lépett ki a házunkból 

- Szia. Neked is? - ez kérdés volt inkább. Becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Elmentem a fürdőbe lezuhanyozni.  James volt az a fiú? Igazság szerint tényleg hasonlít rá. Sajnálom az apja miatt. Biztos ő is már túllépett emiatt. Kisétáltam a fürdőből és az ágyamhoz mentem és felvettem a pizsamámat. Még mászkáltam a szobámba. Fogat mostam, bepakoltam a cuccaimat a táskába, a tánc cuccomat is előkészítettem. Befeküdtem az ágyamban és úgy éreztem szereztem egy barátot, ha barátnak lehet nevezni őt. 


Követők!! Köszönööm!! Várom a véleményeteket!! Remélem , hogy tetszett az első rész! :)